bali   angkor   bangkok   borneo   chiang mai   hanoi   laosz   sri lanka  

  vesekõ  ::  papírmasé  ::  abrosz  ::  állatok  

HOME

kis képre klikkelj

bali 2001

a pedikûrtõl a vesekõig, sõt tovább

Otthonról Bali legalább olyan valószerûtlen helynek tûnt mint a sokat emlegetett Kuala Lumpur, csak kicsit pozitívabb színezettel. Itt Szingapúrban hirtelen a legközhelyesebb nyaralóhelyek közé lépett elõ, ráadásul még kiderült, hogy ezen belül is a nászutasok egyik közkedvelt uticélja. Másfelõl még a legszkeptikusabb beszámolók is azt írták - és Balinak hatalmas, elég naprakész internetes "könyvtára" van az ottragadtak és odalátogatók kérdéseibõl és utibeszámolóiból - hogy minden közhely, giccs, mozgóárus és egyéb nyavalya ellenére Bali még mindig egy idegnyugtató, spirituális, gyönyörû hely, ha az ember veszi magának a fáradságot, hogy rendesebben körülnézzen: nemcsak a mûsoros esteken, hanem a mindennapok apró részleteiben is él a vallás és a hagyományos kultúra, kedvesek és vendégszeretõek az emberek és templomról templomra, masszázsról masszázsra, és egyik lélegzetelállító viewtól a másikig röppen a kis turista-pillangó.

 

Hát ez végsõsoron így is volt (a masszázs kivételével), de azért nem volt olyan könnyû eljutni erre a másik Balira az alkalmas helyeken keselyûként várakozó mozgóárusok, a penetránsan bunkó és/vagy részeg ausztrál nyaralók, szörfösök és úgy általában a turisták sáskahada elõl. Mégis disznóság, hogy másoknak is van pofája rajtunk kívül odajárni.

Na most a mozgóárust (õsi indonéz nevén hawkert) nem úgy kell elképzelni, hogy mozog és árul, és ha éppen teszem azt szükségem van kókuszra, ezüstékszerre, sarongra, manikürre, pedikûrre, beöntésre vagy bármi másra, akkor csak leszólítom, kifizetem, és a tranzakciónak vége. A mozgóárus Balin úgy mûködik, hogy õ szólít le, hogy akarom-e a fenti szolgáltatásokat és azt a választ, hogy nem, sajnos nem tudja elfogadni. Maybe later?

Lehet próbálkozni az angolon, a Bahasa Indonesián (a malájra nagyon hasonlító fõ nemzeti nyelv) és a bali nyelven kívül még a magyarral és más egzotikus nyelvekkel is, de sajnos ettõl még az árus leül mellém, ha netán felelõtlenül megszakítottam volna folyamatos menekülõ cikázásomat például tengerparti törülközõrefekvéssel, szórakozottan simogatja a nyilvánvalóan pedikûrért kiáltó lábujjaimat (ehhez abszolút nem szükséges, hogy az illetõ a rengeteg itteni gigolo egyike legyen, lehet egyszerû bonyolító is) avagy vádlón szorongatja a nagy csukott ékszeresdobozt és ötszöri kérésre vagy elmegy, vagy nem. Inkább nem. Ha az utóbbi esetben az ember arra hivatkozik, hogy ez udvariatlanság, az árus rettentõen megbántódik, minthogy a strand mindenkié, és különben is.

Ezt az egészet nehéz zokon venni, mert neki a maga szempontjából teljesen igaza van és a fokozódó nemzetközi helyzet valamint a megroggyant rúpia nem teszi lehetõvé, hogy vidáman együtt nyaraljunk, de konkrétabban az ember idegeire megy. A bûntudat és sikítófrász arányát befolyásolja, hogy a kambodzsai templomokkal ellentétben itt nem gyerekek dolgoznak, nincsenek aknasérültek, és általában nem éheznek az emberek, mert Balin fantasztikus a rizstermés.



A mi önzõ szempontunkból a rizsben leginkább az volt a jó, hogy szép. (Ha ez azt sejteti, hogy a kaja nem volt igazán emlékezetes, az így is van, még ha vérzik is az ember szíve, hogy el kell ismerje, Szingapúrban ennyivel jobb valami, mint máshol.)

A rizsföldekre Sammy vitt el minket, aki már a reptérrõl bejövet felajánlotta sofõri és túravezetõi szolgálatait. Ezt rengetegen csinálják - lényegében csak dzsipek és kisbuszok vannak a szigeten, magánhasználatra szinte senki nem tart kocsit, a buy sarong? buy sarong? kiáltásnál talán csak a transport! transport! megy jobban az ember idegeire - de késõbb kiderült, hogy Sammy nemcsak abban ver rájuk, hogy az egyik kezén kettõs hüvelykujja van (egyikünk a csúzlizást is megemlítette ezzel kapcsolatban, de az NEM én voltam...), hanem abban is, hogy határozott elképzelései vannak arról, hogy az európaiaknak mit kell mutogatni (nem azt, amit az ausztrálnak, japánnak, amerikainak stb.) és tényleg, pont olyan helyekre vitt el minket, ahova menni akartunk.

Konkrétabban iszonyú vesekõrázó mellékutakra, ahol csak helybéliek jártak-laktak, az autó alig tudott elmenni, de nagyon szép volt a táj, mert a vulkanikus hegyek miatt Balin sok a hegyi patak, jól tudnak öntözni, és az egész hegyoldal tele van a tájt követõ, teraszosan kialakított rizstáblákkal, mindegyik éppen máshol tart a növekedésben és a zöld legkülönbözõbb árnyalatai sorakoznak egymás mellett. Design amerre a szem ellát - nagyon szép szobrokat és épületeket is láttunk, de azért ez az ehetõ installáció mindegyiknél szebb volt (ezt bemondásra kell elhinni, mert nem látszik rendesen a képeken).

HOME

TOP



Frissítve: 2003-07-25
levélírás :: b&c sitemap