bali   angkor   bangkok   borneo   chiang mai   hanoi   laosz   sri lanka  

  landolás  ::  ho apó  ::  halong-öböl  

HOME

kis képre klikkelj

hanoi 2002

landolás hanoiban

A Hanoi nemzetközi repülõtér rögtön a régi ferihegyi napokat idézte fel, de nem volt idõnk hosszasan merengeni ezen, mert számos apró rejtély kötötte le a figyelmünket. Például, a gép bejáratánál a folyosón felsorakozott személyzet miért visel kis kendõt az arca elé kötve? Talán munkavédelmi elõírás? Erre mintha gyors választ kaptunk volna, mikor egy airconditioned nevû, ámde nem airconditioned jellegû autóval elindultunk a néhol vizibivallyal kombinált, de amúgy kitûnõ állapotú országúton egyenesen Hanoi felé. Leginkább motorbiciklik és mopedek százai kavartak a pár autó és teherautó között, és mivel szinte mindenkin volt kendõcske (gyereken nem! hogy fejlõdne az immunrendszere?), arra jutottunk, hogy tán kevés az oxigén és sok a kipufogógáz. Ez késõbb be is igazolódott, mert az egyébként nagyon szeretreméltó városban kiváló homlokközéptáji fõfájást lehet kapni egyszerû utcai séta segítségével. Viszont hogy jól összezavarodjunk, azt is hallottuk, hogy a kendõ a hajadonok kötelezõ viselete a motordivat szerves részét képezõ hosszú cérna- (na jó, polieszter) kesztyûvel, amolyan kurtított csadorként. Ezenkívül alapfelszerelés még a kúpalakú fonott kalap meg a zöld katonai sapka (az utóbbi kommunista divatcikk és állítólag a kommunisták által utoljára elfoglalt déli országrészben enyhén szólva népszerûtlen, még akkor is ha hülye turisták hordják retro-darabként).

A kis kellemetlenségekért bõven kárpótolt, hogy mindenki rettentõ kedves volt--két idegalapon lévõ idegenvezetõt (és -gyûlölõt), továbbá a repülõtéren büfészemélyzetnek álcázott, "Penetráns" fantázianevû gyorsreagálású harci egységet kivéve. A gyerekek pedig egytõl egyig valószínûtlenül édesek voltak.

Hanoi hangos város--a riksások és gyalogosok kivételével mindenki lényegében folyamatosan dudál ("Vigyáztam!"),

biciklista

és a forgalom olyan mint valami rajzás, tömegközlekedés szinte nincs, mindig minden irányból jön valami, kivág, bevág, kikerül, befékez (mondjuk az út szélén árult banánért, szõnyegért, tavaszi tekercsért), leborul a kétszáz fonott rákcsapdája (abban nem döglik meg a rák, mint a hálóban), meggondolta magát és inkább a forgalommal szemben (de mi is a szemben?) levág egy pár sarkot, satöbbi. Az elsõ átkelés az utcán nem kis akaraterõt igényelt, mert ugyan látszott hogy ha az ember csigalassúsággal megy át az úton, akkor mind a kétszáz száguldó moped és motorbicikli kikerüli, de azért furcsa érzés eléjük lépni. Bizalom mindenek felett.

A meleg, párás idõ miatt (melegebb és párásabb, mint a szingapúri idõjárás, de hogy lehet ez?! a párával dúsított hõérzet--azaz heat index--alkalomadtán megütötte a 34 fok plusz 56% pára = 42 fokot, minket meg a guta), szóval emiatt az idõ miatt korán kezd a város, konkrétan hajnali ötkor mikor a heat index még alszik. A korai kelést központi ébresztõ könnyíti meg; ez nem az utcai hangszórókból sugárzott mozgalmi dal, hanem--mint egy idõ után rájöttünk--valami fazékszerû tárgy fülrepesztõ kongatása, talán házanként vagy utcánként. Valamiért bent Hanoiban, ahol a hátsó traktusban laktunk, nem ébredtünk föl rá, a Cat Ba szigeten, ahol a Halong-kirándulás egyik éjszakáját töltöttük, annál inkább.

Hanoi óvárosában, ahol laktunk, ugyanolyan keskeny alagútszerû házak vannak, mint az összes többi városban, ahol valamikor a házszélesség alapján adóztattak. Két lépcsõház van, ahonnan az elsõ és a hátsó traktus szobái nyílnak. Ebben a városrészben kicsit idegtépõ módon minden utcában egyféle dolgot lehet venni, a boltok mellett kicsit ijesztõ, középkort idézõ mûhelyek is vannak, ahol valamiket csinálnak valakik, szigorúan kézzel, lehetõleg villany nélkül a sötétben. Törülközõvadászatra indultunk, hogy legyen a Halong-kirándulásra, és miután az összes szóbajöhetõ üzletben kudarcot vallottunk, "Majd a törülközõ-utcában!" felkiáltással sátánian kacagtunk, de richtig! Hogy a lampion- vagy a fûszerutcából nyílt, már mindegy is. Utóbbiban remek, kovászos uborkának való nagy befõttes üvegben tekercselt kígyó is kapható, hálistennek. Ez a patikus/fûszeres bácsi árulta:

patika

A városban való bóklászás mellett jó volt még a bábszínház is, annak ellenére, hogy turista-falkákkal kell együtt csinálni. A hanoi vizibábszínházat az elöntött rizsföldeken találták föl (mert ha jól értem, a rizstermesztésnek ebben a fázisában nem nagyon kell semmit csinálni), ahol vízben állva (naná), paraván mögül báboztak A bábok a vízbõl bújnak elõ és többnyire tényleg nem nagyon látszik, hogy hogyan és honnan mozgatják õket. Ezt a városban úgy oldják meg, hogy a bábosok egy medencében játszanak--a végén látszik, hogy derékig vízben állnak. Az élõ népzene-kíséret egész jó volt, de a cselekményre nem mondhatom, hogy nagyon pörgõs volna (rákhalász rákhalászik, esetleg hogy találkozott Vietnám egyik szent állata egy másikkal, pl. a teknõsbéka az unikornissal). Viszont nem kellett vízben állva nézni...

HOME

TOP



Frissítve: 2003-07-25
levélírás :: b&c sitemap